Ja hát igen, a parkettázás. Azért nem irtam róla eddig, kedves Ártatlan úrhölgyem, mert van egy fontos elvem. Ne verd nagydobra ha hibáztál; legalább addig, mig helyre nem hozod azt. Természetesen ez munkahelyi környezetben nem müködne, de egy ilyen opcionális kommunikációt, mint a blog, inkább halasztok mig el nem jön az ideje.

És most eljött a pillanat :). Kész a hálószoba, lerakva a parketta, szinre olyan mint a Január 7-ei posztomban a felső-középső: cseresznye. Szombaton 4-5 órán át raktuk ketten, István barátommal, s elkészültünk kb a szoba 60%-ával. Már akkor sejtettük, hogy ez olyan lesz mint a tapétázás, elöször 3 db / 1 óra, majd a végefelé 1 db / 3 perc. Szombaton is csupán azért hagytuk abba mert elfogyott a padlólap...  Sajnos olyan szerencsétlenül jött ki a szoba hossza, hogy az egész padlóanyag egyhatoda selejtre jött ki. Ma reggel elmentem megvenni ami hiányzott, majd egyedül (!) befejeztem a maradék felületet, 2 (!) óra alatt. Holnaptól az lesz, hogy amint lesz időm, viszem át ágyam / gépem és soha többé nem jövök ki abból a szobából. Legalábbis egy másnapig :).

Először szerdára hirdettem meg a nagy parkettázási akciót, István beöltözött, nekiálltunk kiteregetni a padló alá kerülő szivacsréteget, elhelyeztük az első padlólapot, majd a másodikat, s itt derült ki hogy szerszámról elfelejtettem gondoskodni :D. Irtó ciki volt az egész... főleg hogy Ártatlan is jelen volt, őangyalsága éppen meglepett egy látogatással. No mindegy, ez vagyok :).