régi haverom kb egy éve eltörte a lábát egy motorbalesetben. A világ legszerencsétlebb motorbalesete volt: állt a motorja mellett az út szélén, amikor egy autó kisodródott és elütötte... Már említettem korábban, ő volt vassal a lábában, mankóval a Bandi esküvőjén.

Ma ellátogattam hozzá: kölcsönkértem tőle egy optikát a mástól kölcsönkért szuperfényképezőgéphez... A múltkor óriási misztikumot varázsoltam abból, hogy egy kocsmázós este során nem voltam hajlandó levenni a sapkámat és megmutatni mi van a fejemen. Ma megint szóba hozta, megkérdezte nem mutatom-e meg :)... Megmutattam.

- Á, nem is olyan vészes - mondja.
- Nem, tényleg nem akkora gáz, viszont már 10 napja nem moshattam meg a hajam.

Elfintorodik. Majd felderül az arca, lemutat a lábára:

- Én már egy éve nem moshattam meg.

Nevetek.

üzemi baleset. Ezt mondta az üzemorvos, miközben kötözte a sebemet.

Történt ugyanis, hogy akkora lendülettel mentem ki az irodából, hogy lefejeltem az - egyébként nagyon alacsonyan elhelyezett - ajtókeretet. Többször is jött be úgy velem egymagas kollega, hogy a fejét fogta, s az ajtót átkozta. Szerencsére nekem még nem volt hozzá szerencsém, annál én görnyedtebben járok. Ma viszont egy mozdulattal behoztam a lemaradást.

A döndülést a fogak összekoccanása követte, ebből jöttem rá mi is történt. Nem hasitot belém éles fájdalom, de tudtam hogy baj van. Visszamentem az irodába, leültem a legközelebbi székre, rátapasztottam a kezem a fejem búbjára, s vártam jobb lesz-e vagy rosszabb. Pár másodperc múlva éreztem a nedvességet. Megnéztem a tenyerem, több volt rajta a vörös volt mint a nem.

A higgadság végig megmaradt. Közöltem a kollegámmal, hogy vérzek (I'm bleeding), majd elszaladtam a mosdóba papirtörlőért. Pár elhasznált papír után beláttam, hogy ettől nem lesz jobb, másodpercek alatt ázott használhatatlanná egy... Magamhoz vetem hát vagy ötöt, visszamentem a kollegához, s (I'm bleeding like hell) megkértem, hogy kisérjen el az orvosiba. Ekkor még nem tudtam, hogy lesz-e belőle ájulás.

Elkisért, s megvárt a váróban, amíg elláttak. Mikor kijöttem, úgy néztem ki mint a fazon, aki egy klasszikus filmbeli fogorvosi kezelésből lépett ki. A fejet teljesen átölelő kötéssel, az állat átolelve. Megnéztem tükörben, röhejes volt :).

Elküldtek SZTK-ba összevarratni, azt az utat már egyedül tettem meg, ott nagy megkönnyebbülésemre kicserélték a bumszlikötést egy diszkrétebb, de még igy is röhejes formára. Tulajdonképpen odavarrtak egy tampont a fejemhez. Jövő kedden szedik le.

Röntgen megvolt, van két képem a koponyámról, hepaj, törés nincs.

Tetanusz is megvolt. Bár tudtam hova szokták adni, azt akartam hogy ő mondja ki :).

- Hova kapom? - kérdem
- Fenékbe, gombolja ki a nadrágját.

Így teszek, majd mielött továbblépnék, még egy feszültségoldó kérdés:

- Jobb vagy bal?
- Nekem mindegy.

Hátat fordítok neki, letolom a nadrágomat.

- Nem kell ennyire - mondja :)

Igazítok, döf. Ez is megvolt.

tündérke sétáltatás a városligetben... Betérünk a Vajdahunyadvárba, megcsodáljuk Anonymus-t, nagy büszkén elmondom a kistündiknek, amit tudok róla, aztán megnézzük gróf mittudoménkicsoda szobrát is, amint a padon ücsörög.

- Szobor bácsi - mondja kistündi. Nevetés, elolvadás. Odalépek a szoborhoz, meglátom a szintén bronzból öntött kalapot a figura mellett. Olyan mintha texasból jött volna. Rámutatok:

- Dzsoki kalap! - mondom anyukának vigyorogva. Nevet.

Kistündi odalép, megérinti:

- Csoki kalap! - "ismétli".

Nevetés, elolvadás.

Nagytündi megkérdi, mért csinálnak szobrot embereknek. Elmondjuk neki, hogy azokból, akik tettek valami nagyszerűt az emberekért vagy az országért, szobrot formálnak, hogy mindenki emlékezhessen rá.

Eközben eszembe jutott az én gyermekkorom, amikor magam is feltettem ezt e kérdést. Előszőr természetesen csak magamnak, s igy csak félválasz született. Meggyőződésem volt, hogy a meghalt embereket kétféleképpen lehet eltemetni. Vagy koporsóba, fektetve, vagy szoborba, állitva. Én a koporsót akartam, a fene akart volna állni a világmindenség végéig...

három remek dolog is történt velem a hétvégén...

szombat este váratlanul sínre kerültem. Anyagilag.

Aztán lementem három gyönyörű lánnyal a Holdudvarba, ahol sikerült csapni egy jó murit. Itt szintén váratlanul összefutottam két lánnyal is, akikkel az elmúlt évben randiztam egyszer. Kicsit olyan volt, mintha az életem pörgött volna le elöttem.

Ma pedig megismerkedtem egy rendkivüli Thai lánnyal, akivel aztán - webkamerán keresztül - az egész napot együtt töltöttük. Olyan lelkes volt (és szó se róla, én is), hogy már hajnali kettő volt nála, mire sikerült ágyba küldenem. Mikor mondtam neki hogy Magyarországon élek, első dolga volt, hogy elküldje nekem Wolf Kati youtube linkjét az euroviziós dalfesztiválról, mondván neki szurkolt. Szeptemberben Olaszországba látogat, s a nap végén már azon spekuláltunk, hogy én menjek-e oda, vagy ő látogasson el hozzám Pestre.

Volt a gimiben egy fiatal tornatanárnőnk - végzősök voltunk, mikor a suliba érkezett. Jó arc volt, csinos is, az alacsony korkülönbség miatt jóban volt az osztállyal, s velem is. A tanév végén elhívott minket egy hétvégére a telkükre, a Velencei tóhoz.

Együtt főztük a vacsorát, csak mi ketten, s írtó jól szórakoztunk közben. Odalépett hozzánk egyik osztálytársnőm, figyelt minket egy ideig, majd megjegyezte: "gyanúsak vagytok ti nekem". Ezután már nekem is gyanúsak lettünk...

Aztán vége lett a tanévnek, s nem találkoztunk többé. A következő évben felreppent a hír, hogy férjhez ment, és egyúttal terhes szabira ment.

Pár napja eszembe jutott, s levadásztam iwiw-en. Megnéztem a fotóit a gyerkőceiről, s írtam neki. Semmi túl személyeset, vagy emlék előbányászósat, csak egy barátságos levél, gratulációval.

Ma visszaírt. Volt benne egy mondat, amin meglepődtem:

"Még mindig megvan a ropi,amiből kiraktad a neved ...-on,a telkünkön!Na persze ez nem igaz,de a fejemben ott van!"

Azon csak kicsit lepődtem meg, hogy abszolút nem emlékszem erre a momentumra. Az, hogy Ő emlékezett rá 14 év távolságból, jól esik. Ami viszont igencsak elgondolkodtató, az az, hogy vajon mért a saját nevemet írtam ki ropival, s nem az Övét? Mai fejjel már biztosan ezen utóbbit tettem volna. Mennyivel szebb emlék lett volna ez a számára?

egy üres irodában magamra kaptam a bicajos holmit (póló, laza, térdig érő nadrág), s elindultam hazafelé. Az irodaépület elött összefutottam a főnöknőmmel, aki a következővel lepett meg:

- Dögös a nadrágod.

Ez vajon már munkahelyi zaklatásnak minősül? :D

Esti program: Gödör. Őrület, egy táncház van a város közepén a téren. Ment a hejehuja muzsika, nagy körben civil emberek, középen pedig egy csákó népi szerkóban, kis mikrofonnal a szája elött, Schobert Norbi style-ben instruálta a lépéseket. 1 óra alatt egész pofás koreográfiát hozott össze a lelkes amatőrökkel. Z-től lopom, nagyon helytállő: Budapest, én igy szeretlek.

metrókocsiban, hazafelé Z-vel, épp állunk egy megállóban. Minden átmenet nélkül ezt hallom tőle:

- ahelyett hogy megkérdeznék valakitől...

Követem a tekintetét. Két kínai nő vitázik az ajtóban, de úgy, hogy az egyik kint áll, s onnan magyaráz be, a másik pedig bent, s kifelé beszél. Szemlátomást nem tudják eldönteni, hogy itt kell-e leszállni, vagy sem. Felelek neki:

- szerintem nem tudnak magyarul, mi magyarok pedig tipikusan nem tudunk kínaiul.

Ennek ellenére Z odalép hozzájuk, kimutat az ajtón, s ennyit mond:

- Lehel tér.

A benti nő mond valami idegenül, ettől tanácstalanságba torkollik a beszélgetés. Megint mond valamit, ugyanazt az ismeretlen szót ismételgeti, ekkor már félig felém is fordulva. Ekkor rásegít a hangosbemondó, aki épp közli, hogy a következő állomás a Dózsa György út. Hm, ez úgy-ahogy összecseng azzal, amit a hölgy mondogat, rákérdezek:

- Dózsa György út?

Hevesen bólogat, mire a kézfejemmel körkörös mozdulatot teszek (számomra ez a "következő" jele), s hozzá teszem, hátha:

- the next one.

Vidáman bólint, a másik visszaugrik, mielött a metróajtó végleg kettészakította volna kettejük közös utazását, s a következőnél szálltak le. Elhaladtukba volt kétszer egy arcba belemosolygás, illetve egy thank you - you're welcome páros.

ismét bicajjal jöttem munkába. Tekerés közben eszembe jutott, hogy a belépő kártyámat otthon (azaz a kocsiban) hagytam. Sebaj, majd kérek ideiglenes kártyát.

Odasétálok a recepcióhoz. Odaátról a jól ismert arcok kívánnak jó reggelt, illetve két ismeretlen alak téblából még a pult felém eső oldalán.

- Szép reggelt! Egy zuhanyzót szeretnék. - közlöm vidáman a kulcsokhoz közelebb álló fickóval.
- Máris adom! - térül-fordul, pillanatokon belül a kezemben van a kulcs.

Tollat fogok, megkezdem a kulcs átvételéről szóló adminisztrációt a nagykönyvben. Közben eszembe jut:

- Ja, és nincs nálam a belépőm, egy vendég kártyát is kérek! - majd, miközben datálok és szignózok, szórakozottan hozzáteszem - Igazából már nem dolgozom a cégnél, csak zuhanyozni járok ide.

Nemcsak a recepciósok, de láttam hogy a másik két ismeretlen arc is jót derült a megjegyzésen.

kimentem a szigetre futni. Utána Pólus: fagyihal a tekiknek, egy egész grillcsirke nekem, illetve hírtelen felindulásból vettem egy bödön tömegnövelőt is. Jumbo a neve. Azért attól nem tartok, hogy elefánt méretűvé növekszem bármitől is... Az üzletben, ahol vettem, egy nagyon vékony lány és egy borzasztóan kigyúrt fazon tartózkodott. Mondom kettejüknek: tömegnövelőt keresek, nem tudom kitől - nézek egyikről a másikra. Tölem - mondja a lány. Ajánlotta ezt a dolgot, mondja hozzá az árat... "Hű, ez elég sok" - nyitom meg a lehetőséget arra, hogy valami olcsóbbat kínáljon. A böhöm srác közbeszól: "az xy nem olcsóbb"? A lány válaszol: "kicsit olcsóbb, de fele annyit sem ér. A Jumbot ajánlom". Kérdőn néz rám, mi a döntésem. "Ő is ezt szedte?" - mutatok a srácra. Nevetnek...

Hazajöttem, betoltam a csirkét, ezzel már eleve a túrőképességen határához értem. Aztán elővettem Jumbot, s elolvastam a használati utasítást. A napi adagot fél liter tejbe keverve, lehetőleg edzés elött, közben, s után kell meginni, folyamatosan. Hát mára már csak az "után marad", úgyhogy essünk túl rajta. Összekutyultam a tejjel, s a teli has ellenére megittam. Hát annyira bekészültem tőle, hogy úgy éreztem magam, mint egy teknős, a hátára fordítva. Csak feküdtem a babzsákomon, mozdulni képtelen, s az sem érdekelt, hogy a dvd lejárt, és a film újrakezdődött. Hajszál híja volt, hogy el tudtam végül indulni a ZP-be, akkorra (köbö két órával késöbb) már úgy-ahogy rendbe jöttem.

zöldpardon, carbonfools koncert. A zene jó volt, de nem tűzijáték. Két érdekes dolog történt.

Férfi wc-ből jövök ki, elém ugrik egy felirat: 'köszönni nem bűn". Hát mondom, elolvastam, nincs visszaút, nem akarok bunkó lenni, lássuk azt a köszönést. A kijáratnál keresem a tekinteteket, egy pali áll az asztal mögött. Már a nyelvemen van a "viszlát", ám ekkor meglátom hogy mozog a szája. Eszik, bakker :). Belenézek a szemébe: "jó étvágyat". Egyetértően bólint. Kimegyek.

A női wc elött várakozok, unalmamban a feliratokat nézem. Egy tábla hírdeti, mit tilos a klozettban. Tilos dohányozni: felette egy cigi, áthúzva. Tilos italozni: egy borosüveg, szintén áthúzva.. Tilos drogozni: injekcióstű és tabletták. A negyedik mosolyra fakasztott. Tilos a SEX. A felirat felett két pálcikaember, kutyapózban, áthúzva. Mókás...

visszajelzés a tegnapi gitározásról, a tündérkék anyukája küldte:

először gitároztam nekik kicsit. Észrevettem, hogy kissé el van hangolva - ami nem csoda, mivel azelött 5 percen át tépték eszelős módján a húrokat... Elővettem a hangolót, rácsíptettem a gitár végére, bekapcsoltam, pengettem és hangoltam, pengettem és hangoltam, mígnem a megfelelő zöld led égett minden húr pendülése után. Ez egy olyan kis kütyü, ami a megfelelő led felvillanásával megmutatja, hogy milyen hangszínen rezeg az, amire rácsíptetted.

Az tetszett nekik a legjobban, amikor az orromra csíptettem a hangolót, és különböző hangmagasságon hümmögtem, a ledek pedig csak úgy szaladgáltak a kijelzőn :)...

sok ügyfelünk paanszkodott az utóbbi hetekben megnövekedett spam mennyiségre. Napi 100 felett járt már... Úgy döntöttem belemélyedek a dologba, és a vagy 7 órányi kutató- és kisérletezőmunka végül eredménnyel járt: végre sikerült a szerverünkön életre lehelnem életem első spam szürőjét. Nagyon büszke vagyok magamra, mert vagy tucatnyi problémára kellett egyesével megkeresnem a választ, és az azóta eltelt egy napnyi próbaidő is sikeresnek bizonyult. Kiszűrt minden spam-et, és nem szűrt ki egy fontos emailt sem. Flawless.

Már csak egy a bibi. Most, hogy nem napi 100-szor, hanem csak 3-4-szer csendül fel az "email érkezett" melódia, valahogy kevésbé érzem magam fontosnak :). Ki érti ezt... Csak aztán nehogy tömeges öngyilkosságba meneküljenek az ügyfelek amikor őket is megcsapja a hiányérzet :)

a néphit azt tartja az ételt túlságosan elsózó szakácsról, hogy szerelmes. Vajon mit mond arról, aki a chili adagolását viszi túlzásba? Erősebb lett a pulyka mint swarzenegger...

Miközben haladtam az ágyam felé hogy lefeküdjek, a pulykával kérkedtem neki, illetve a degeszre evésről. Erre ő:

- szakadj meg.

és mit ad isten, ebben a pillanatban letettem a laptopot az ágyra, odavertem a netet szolgáltató 3G ceruzát, a hardver levált a gépről, és... megszakadtam.

Visszalépek, mesélem neki. Válasz:

- na ki a boszi?

úgy alakult, hogy teljesen kifogytam a pénzből. Volt sok közepes kiadásom, de a legnagyobb summát a nyári gumi készlet vitte el - 40 000 forintom bánta... A gumisok nem voltak hajlandóak feltenni a kocsira a régi szettet, mondván életveszélyes, s rávettek, hogy vegyek újakat. Egyébként már két éve is azt mondták, hogy necces.

Rakosgattam egymásra az utolsó forintjaimat, de már előre láttam, hogy szerdán (az ma van) kifogyok a kajából, s nem is lesz pénzem újat vásárolni. Benzint e héten már nem is fogyasztottam, mindenhova bicajjal jártam.

Végül tegnap eladtam a lelkem az ördögnek: nem publikálom miről van szó, de sikerült egy kissé fellélegeznem, élelmiszerre biztos futja majd. Éjjel azonmód be is faltam azt az utolsó adag pacalt, amit ma ebédre tartogattam. Már marha éhes voltam éjfél körül, csupán a tartalékolási ösztön fogott vissza.

A minap kitaláltam és megcsináltam magamnak az alábbi montázst.

Ugyanazzal a hévvel bescanneltem még néhány fotót, amit a vaskos emléktáramban találtam (egy hatalmas zacskó, szerelmes levelekkel és fotók százaival).

Felraktam az általános iskolás csoportképeket a facebookra - megvolt mind a 8. Erre aztán ráugrottak a régi osztálytársak, like-oltak, taggeltek, kommenteltek, a vége az lett, hogy csináltam egy csoportot magunknak, és immár az osztálytalálkozót szervezzük. 18 éve bomlott szét az osztály, eddig 15 lelkes személyt sikerült felkutatni.

a kocsi a parkolóban maradt ma reggel, bicajjal mentem munkába. Értelemszerűen hazafelé is :). Végre megkaptam a hozzáférést a zuhanyzókulcshoz, így elgördült az utolsó akadály is ezelől. Ráadásul az idő is remek volt.

Kb egy hete regisztráltam a "Bringázz A Munkába" (BAM) oldalra, az épületünkben dolgozó többi bringás csapatába. Lemértem az utvonalterv.hu-n, mennyi is a táv (nem sok, 4 km oda, s uennyi vissza), majd rögzitettem az oldalon a mai 8 km-es teljesítést. Fél hónapja tart a verseny, ezalatt már 320 km-t összegyüjtöttek a srácok (4-en), ebből én 8-at. Értékes tagja vagyok a csapatnak :)

Bent egyébként nagy költözésben vagyunk. Az egyik épületből a másikba költöztetnek minket egy hónapra, mivel felújítják az irodáinkat. Estig mindent be kellett dobozolni, holnap reggel jönnek a hórukk fiúk és átcipelik a holmit. Mivel kezdetben várhatóan nem lesz infrastruktura, főnöki beleegyezéssel - sőt, javaslattal - csak délután megyek be dolgozni.

Átmeneti szállásunk egy ódon épület lesz, melyben egyszer már volt szerencsém eltölteni egy évet. Nem volt vele nagy gáz, de nincs légkondi, s a csatorna rendszerrel is vannak kisebb problémák. Mi anno akkor költöztünk ki belőle végleg, amikor egy reggel arra "ébredtünk", hogy a szar elöntötte az egész emeletet. Semmi túlzás, bokáig ért - nem mintha bárki is beledugta volna a lábát, hogy lemérje. A szag elviselhetetlen volt, azonmód fogtuk a gépeket és úzsgyi onnan. Ekkor értettem meg, mért fektettek külön hangsúlyt arra, hogy kifüggesszenek egy "húzd le használat után" feliratot a wc-be. Egész odáig azt hittem, "csupán" azt a célt szolgálja, hogy ne kelljen egymás bűzét szagolnunk. Hát nem: a le nem húzott kula bá' megkeményedik, majd utólag leöblitve elakad a gyenge csődrendszerben, igy a következő adag viz már visszaköszön.

Hazaérkezvén családlátogatás pacalevéssel, majd egy baráti kérésre házhozmentem számítógépet szerelni - egy hangkártya és egy videókártya telepítése volt a megoldandó feladat. Zsé, aki 8 hónapos várandós anyuka, büszkén mesélte, hogy egyedül megbírkózott az XP telepitéssel, és hozzászagolt a többihez is, de az emlitett két hardverrel már nem tudott megbírkózni. Pedig leszedett egy csomó cuccot, látszott hogy próbálkozott, sőt, az egyik letöltött izé elég is volt ahhoz, hogy a hangkártyát életre leheljem. A másik már becsapósabb volt, de az internet és 30 perc segitségével végeztem is mindkét dologgal.

Eközben csevegtem Zsével, s egy hosszabb művelet alatt elkalandozott a tekintetem. Kiszúrtam a falon egy naptárat: biztos mindenki ismeri, az a fajta, ahol egy vizszintes, áttetsző műanyag sávot lehet fel-le mozgatni, és azon egy vastag keretet lehet jobbra-balra tologatni, az aktuális napot megjelölendő. Három hónap volt egymás alatt, a jelzőrendzser a legalsón állt. Május 2-át mutatott. Nagyon preciz - gondoltam. Aztán pillantásom a felette lévő hónapra csúszott. Május. Leesett az állam. Tökugyanaz a hónap. Nézem a legfelsőt: Május. Mindhárom hónap Május volt. Hát ennek meg mi értelme van? Zsé egy idő után észrevette, hogy nagyon bámulom a falat, követte tekintetemet, és ő is észrevette a dolgot.

- Mért van három május a naptárunkon? - kérdezte a párját, Beteg Srácot. Ő, becsületére legyen mondva,  megpróbálkozott, de nem tudott elfogadható magarázattal szolgálni... Azt találtuk hát ki, hogy valószínűleg gyártási hibás, akciósan vette, csak Májussal.

Mikor végeztem, megkínáltak paprikáskrumplival, amit - a pacalnak "hála" - vissza kellett utasítanom, viszont kaptam két üveg vörösbort. Elképzeltem a hazautat, a szomszédaimra gondoltam, majd:

- kaphatnék egy zacskót, amivel kevésbé nézek ki úgy, mint egy alkoholista?

Kuncogás, zacsiadás, majd búcsúzás...

A Rabbi tanácsa

Bármit is csinált a férj az ágyban, felesége sose érte el az orgazmust. Mivel a zsidó törvények szerint az asszonyoknak jár a szexuális öröm, úgy döntöttek, hogy megbeszélik a rabbival. A rabbi meghallgatta történetüket, simogatta szakállát, és a következőt javasolta:

- Bérelj fel egy fiatalembert. Amíg ti ketten szeretkeztek, a fiatalember lengessen felettetek egy törülközőt.Ez segít majd a feleségednek, hogy fantáziáljon, és ez majd eljuttatja az orgazmusig.

Hazamentek és követték a rabbi tanácsát. Fel is béreltek egy fiatalembert, hogy lengesse felettük a törülközőt, miközben szeretkeznek.Azonban ez sem segített, a feleség továbbra is elégedetlen maradt. Kételyükkel visszamentek a rabbihoz.

- Rendben - mondta a férjnek. - Cseréljetek! Most a fiatalember szeretkezzen a feleségeddel és te lengesd felettük a törülközőt.

Megint megfogadták a rabbi tanácsát. Hazamentek, és ismét felbérelték ugyanazt a csinos fiatalembert.

A fiatalember lefeküdt az ágyba az asszonnyal, a férj pedig lengette a törülközőt. A fiatalember nagy odaadással végezte dolgát, és a feleség hihetetlen orgazmust élt át.A férj ekkor elmosolyodott, a fiatalemberre nézett, és diadalittasan megszólalt:

- Na látod, te hülye! ÍGY kell lengetni a törülközőt!!!

hazaértem a critical massról, és elolvastam a róla szóló cikk alatti komment áradatot. Az autósok a biciklisek anyját szidják, a biciklisek az autósokét. A gyalogosokét mindenkét párt szidja, a gyalogosok pedig mindenkiét. Az autósok és a bringások fröcsögve próbálták megmagyarázni, hogy hogyan és miért viselkedik úgy a másik tábor, ahogy azt teszi, de akárki akármit is mondott, valahogy mindegyik vád egyeránt illett a bicajosokra és az autósokra is (talán csak a légszennyezés nem :))

Ahogy azt az egyik kommentező irta: aki kretén, tök mindegy mivel közlekedik...

----

Elötte... Már marha éhes voltam, egész úton hazafelé a hűtőben hűsölő szalonnára gondoltam... Végre megérkeztem. Kapu kinyit. Még a lépcsőházban is dübörgött az mp3 a fülemben... Betoltam a kerékpárt a biciklitárolóba, kivettem a lakatot a hátizsákból, a zsebből előkaptam a kulcscsomót, s kinyitottam vele. A bicajt a helyére tettem, s köréfontam a lakatot. Zárnám be, hát a kulcs sehol... Bakkeeeer. Önkéntelen mozdulattal zsebre vágtam volna? Gyors ellenőrzés, hát ott nincs. Átkozódva kikaptam a fülemből a fülhallgatót, hisz miatta nem hallottam amikor kieshetett a zárból a kulcs. Átpásztáztam a talajt, sehol semmi. Megnézem a biciklik mögött is, a sötét helyeket kézzel áttapogatom, sehol... Ott, oda beeshetett... A polc alá nyúlok, sűrű pókháló, undorodva kikapom a kezem. Találok egy söprüt, azzal átnézem, kulcscsomó sehol. Kezdek pánikba esni, a lakáskulcsom is rajta van, ebből nemhogy lakatolás nem lesz, de szalonnázás sem. Megráztam a bringámat, hátha leeseés közben beakadt valahol rajta. Semmi. Utolsó elkeseredésemben a többi bringát kezdem mozgatni, az egyik furcsa zörejt ad ki. Tovább rázom, egyszercsak lepottyan a küllőkről valami. Hepaj, megvan... Vagy 15 perc izgalom után...

Bicajozás a környéken, a 8 éves nagytündivel és anyujával. A kislány mindenáron a mekibe akart menni. No nem hisztizett, csak enyhe utalásokat tett rá indulás elött, majd mivel ő ment elöl, mindig azt az utat választotta, ami oda vezet. A Pólus elé érve sem eröltette a meki témát, de juszt is azt az irányt preferálta. Sikerült lebeszélni róla, mondván, sok az autó. Mivel jólnevelt, és nem akart nyaggatózni, nem volt ellenérve.

Aztán, mikor mondtam hogy fázom (pólóban voltam ők pedig pulcsiban), hazaindultam, mondták elkisérnek egy darabon. A lányka többször hangoztatta, hogy ő bizony szivesen feljönne hozzám (imádja a babzsákomat). Persze ez az éjszaka közeledtével necces lett volna, nekik sem volt ugyanis lámpa a bicajon. Végül hazáig kisértek, ahol, pont a ház elött, egyszercsak rákezdett egy "begörcsölt a térdem, juj de fáj" drámára :).

- Oscar díjat neki - nevettem.

- Mi a baj? - gurul vissza anyuka.

- Fáj a lába - kacsintok a kislányra -, és fogadjunk hogy csak a babzsák gyógyítja meg.

- igen, igen, igen!

Szerencsére sikerült lebeszélni a dologról, azzal ijesztegettük, hogy ha besötétedik, itt kell aludnia a parkolóban, és majd hozok ki neki pokrócot.

épületes beszélgetés az ünnepi ebédnél.

- az oroszoknál mi a speciálisan húsvéti étel? - kérdi nagyanyó anyumat.
- kaviár - kotyogom közbe.
- végülis az is tojás - toldja meg bátyó.
- vajon festik is? Van olyan, hogy hímes kaviár?

Késöbb költőkről volt szó, felmerült Arany János neve.

- John Golden - izlelgeti bátyám a nevet...
- John Gold... - teszem hozzá - Úgy hangzik, mint egy pornószinész neve.

szombaton ismét kikocsikáztam a szigetre. Már épp elkezdtem volna futni, amikor hivott Kriszti, hogy menjek megnézni az új lakását. Nem volt túl messze a szigettől, igy ésszerű lépésnek tűnt hazafelé beugrani, de kissé aggasztott a leendő izzadságszagom. Meg is említettem neki, de megnyugtatott, hogy ha gáz, maximum kitesz az erkélyre.

Megint lenyomtam egy teljes szigetkört. Rohadt jó idő volt, ezért póló nélkül, hogy two in one, közben napozzak is valamennyit... Ezután kocsiba be, ablakot le (volt vagy 50 fok odabent), s irány Kriszti.

Elég könnyen odataláltam, csupán egyszer kellett elővenni a térképet útközben - természetesen pont két utcával a cél elött bizonytalanodtam el, hogy jó irányba megyek-e.

Még mindig félmeztelenül, csuromvizesen kiszálltam a kocsiból, az erkélyről Kirszti és anyuja integetett, majd lekiabálták a kaputelefon számát. Útban a bejárat felé azért felhúztam a pólót - legutóbb megnéztem magam futás után pólóban, és több volt rajta a nedves folt, mint a nemnedves, igy igyekeztem minél késöbbre időziteni ezt a cselekményt - de itt már nem volt mese, mégis csak meg kellett adni a módját a látogatásnak... Lakás megnézve - bútor nincs, ezért még nincs igazi egyénisége, de a fürdőszoba már készen van, s abból látszik hogy van itt igényesség... Irigylésre méltó erkény van a lakáshoz, ezt még meg kell emliteni, majdnem akkora mint a nappalim.

mosolyogtatós idézet a Big Bang Theory cimű sorozatból:

- Tudod mit? Lehet hogy nincs barátnőm, de attól még lehet jó Valentin napom... Tartok majd egy "én" napot. Először is elmegyek egy Koreatown-beli fürdőbe, ahol gőzfürdőt veszek, és masszázst kapok. Aztán betérek egy kisállat kereskedésbe, ahol nyalogatnak a kiskutyák.

angolul még viccesebb. "...and get licked by puppies"

Kibicikliztünk a Hajógyári szigetre, megsétáltatni a kicsikét. Ő az út alatt türelmesen ücsörgött a gyermekülésben, szájában cumi, kis szőke haja csak úgy lobogott a szélben. Biztonsági okokból a járdán tekertünk, így rengeteg padka fel, padka le huppanást kellett elviselnie: ezt is közömbösen tűrte.

Egyetlenegy izgalmas pillanat volt az út során. Egy autó várta hogy áthaladjunk elötte az úton, én már felkaptattam a hatalmas padkára, de még visszanéztem, hogy lássam minden rendben van-e: hát anyuka elronthatott valamit, a lábai a földön voltak már, de kicsúszott a kezéből az irányitás, s mint egy lassított felvétel, szép lassan dőlésnek indult a kerékpár, rajta a gyerekkel. Gyorsan lepattantam a bringáról, s odarohantam felsegiteni. Szerencsére a gyerek nem érte a talajt, igy nem lett baj.

Az autós közben türelmesen állt az úton, s szemlélte az eseményeket, várta hogy elhúzzunk előle.

A szigeten kincskeresés, megtaláltam végre azt a geocaching ládikót, amit egyszer már hiába kerestem. Nem tudom először hol ronthattam el, mert a képek alapján egyértelmű volt, hogy melyik fára is kell felmászni érte. Ez volt a 24. megtalált ládám.

szombaton 1, vasárnap már 2 km-t sikerült futnom. Ma is fokozatos emelést terveztem, azt hogy majd valahol a palatinuszt megkerülve visszafordulok... Ráfurdultam a futószőnyegre, pár száz méterig váltogattam a tempót, próbáltam megtalálni azt az illetőt, akinek a sebessége leginkább megfelel az én teherbirásomnak és rátapadhatok. Néhány próbálkozás, lemaradás és előzés után megtaláltam az igazit. Nem volt szempont a kiválasztásban, de történetesen egy lány lett, aki ráadásul fantasztikus formával bírt. Olyan kellemes volt a látvány, hogy eszemben se jutott visszafordulni, s egyszercsak azt vettem észre, hogy már a szigetkör felénél tartok. Innen már nem volt hova visszafordulni, s végül lefutottam a teljes 5.3 km-t.

A vádlim görcsöl, de a zuhanyzás és zabálás után jólesően bluppanok bele a babzsákomba.

cikk az index-en, a kultikus Terminátor mozifilmről:

"Igen, ma 2011 április 21-én, ezen a felhőtlen és vidám napon ront nekünk a Skynet, hogy megsemmisítse az egész emberiséget, hogy azután a jövő emberi csontokon lépdelő harci robotokkal legyen tele, akik koponyaszerkezete amúgy feltünően hasonlít egy gratzi testépítőére."

ezt hallom ma a rádióban - egy hallgató küldte be SMS-ben:

- az M0-son Budapest felé hatalmas a dugó.

Ez valami vicc? Hogy lehet ilyet mondani egy a várost átölelő körgyűrűről?

szintén a szombati ivós-tévézős estén történt, hogy átcsúsztak az események a hajnali Ezo TV-s adásra. Megdöbbenve néztük Istvánt, a tisztánlátót, aki fosbarna bőrdszekiben, kendővel a nyakán, és mellén egy hatalmas rózsával merészelt a közönség elé állni. A hangja csak hab volt a tortán, beszédhibás, és erősen langyos hanghordozású.

Ma utánakerestem a youtube-on, hátha találok képeket erről a szombati kompozicióról, szenvedjen más is, de "csak" ezt találtam. A második telefonáló az érdekes, olyan 2:40-nél kezdődik.

Szintén figyelemreméltó a két komment, amit a videó alatt találtam.

1) Ez nem a Psota Irén ? :DDDD

(és tényleg :))

2) István a tisztánbuzi:D

(és tényleg :))

update: 10 perccel azután, hogy megirtam ezt a bejegyzést, jött Kormos Anett a Showder klubban, és a következő szavakat ejtette ki a száján: "Ezo TV", "tisztánlátó". Nagyon misztikus...

Kormos Anett egyébként az, akiről tavaly pár napig azt hittem, hogy összejöttem vele egy átmulatott éjszakán. Nem emlékeztem ugyanis a hölgy nevére, de nagyon hasonlitott rá, és egyéb összefonódások is arra mutattak, hogy ő lehetett az. Hát mint késöbb kiderült, nem ő volt :)

update 2: épp mesélem facebook-on ezt a Psota Irénes hasonlatot, hozzátéve, hogy tényleg kurvára hasonlit, mire a válasz:

- Ne legyél már ilyen bunkó szegénnyel... mmint a Psotával :P

délután futni mentem, majd hazaérvén nekiálltam főzni. Kínai kaja, friss gyömbérrel és medvehagymával. Félután járok, mikor is rámcsetel a szomszédlány. Kérdezi mit csinálok épp, mondtam hogy konyháskodom, mire ő: "hú, van kajád?". Megdumáltuk hogy ha kész vagyok, átviszem és megesszük együtt. Közben kiderült, hogy nincs itthon rizsem, úgyhogy felhivtam: neki volt. Megfőzte, én szállitottam a húst hozzá, s ketten együtt befaltuk a fél kiló pulykahusit. Volt egy kínos pillanat, amikor már majdnem nekilátott teriteni, s elkotyogtam hogy van benne chili... Láttam rajta hogy lefagyott egy pillanatra, de megnyugtattam hogy nem érezhető benne túlzottan. Ízlett neki végül, bár mivel nagy mennyiségben fogyasztva a gyömbér is marja az embert, az utolsó 3-4 hússzeletet közös megegyezéssel átlapátolta az én tálkámra. Mivel saját elmondása szerint a rízs is úgy sikerült neki mint ahogy eddig soha, mindketten elégedettek voltunk magunkkal és egymással. Ezután egy kis csoki, egy fél órás csevegés a borkultúráról, majd lesétáltam a távot hazáig. Mind a három métert.